A nátrium-hidrogén-karbonátos vízkezelés a kommunális vízfeldolgozás egyik része.
A nátrium-hidrogén-karbonát egy vízkezelési módszer a víz lágyításához (a kalcium- és magnéziumszennyeződések eltávolításához) a régebbi vízlágyító rendszerekben. Az eljárás során kémiai reakcióval a kalcium-hidroxidot (vagy magnézium-hidroxidot) kalcium-karbonáttá alakítják, amely nem oldódik vízben. A lágyított vízben általában magasabb az oldott nátriumszint a szokásos csapvízhez képest, ami kisebb egészségügyi problémát jelent. A csökkenő költségek, valamint a fordított ozmózisú rendszerek nagyobb energia- és szűrési hatékonysága miatt a nátrium-hidrogén-karbonát-vízlágyítás lassan eltolódik az otthonok vízkezelési módszerének.
A kémiai reakció
A nátrium-hidrogén-karbonátot egy szűrőbe vezetik, amelyen a víz kering. A reakcióból az oldott kalcium-hidroxidot kiszűrjük a vízből, ahol a kalcium-hidroxilcsoport kapcsolódik a két szénatomhoz nátrium-hidrogén-karbonátban, így kalcium-karbonátot és szabad nátrium-ionot képezve. A kalcium-karbonátot ezután kicsapják a vízáramból és tárolják. Egy hasonló reakció a magnézium-ionokat is kiszűrheti a vízben. A kémiai reakció jellege miatt ez a vízlágyítási módszer kevésbé hatékony, ha a kalcium vagy a magnézium kénvegyületekhez kötődik, nem pedig hidroxilcsoportokhoz.
Szűrési követelmények
Mivel a nátrium-hidrogén-karbonátos vízkezelési módszer nem oldódó csapadékot eredményez, a vízáramot rendszerint szűrni kell. Hármas kezelési rendszerekben a nátrium-hidrogén-karbonát-kezelés általában a kezelés középső kezelése, faszén és ionos szűrés után (általában egy lépéssel kombinálva), majd placer-szűrés előtt a csapadék eltávolítása céljából.
Nagy méretű alkalmazások
Míg a nátrium-hidrogén-karbonátos vízkezelési módszerek valaha is gyakoriak voltak a háztartásban, ezeket nagyrészt felváltották hármas szűrőrendszerek, vagy újabban fordított ozmózis rendszerek. A nátrium-hidrogén-karbonátos vízkezelési módszer elsődleges visszatartása az önkormányzati vízművekben történik, ahol nagy mennyiségben, ipari méretekben alkalmazzák; még így is, általában egy fordított ozmózissal végződő folyamat első lépéseként használják. A kémiai folyamat természete miatt van egy olyan kalcium- és magnéziumszennyeződés küszöbérték, amely alatt ez a folyamat nem hatékony.
Önkormányzati átmenetek és a sótartalom problémái
Számos település kínál programokat a nátrium-hidrogén-karbonátos vízkezelő rendszerek energiahatékonyabb (és környezetbarát) fordított ozmózis rendszerekkel való felváltására. A legfőbb panaszok az, hogy a nátrium-hidrogén-karbonát-eljárás végeredménye sok oldott nátrium, amely kioldja a klóratomokat a PVC csövekből, és só-víz hulladék áramlást hoz létre, amely növeli a települési víz költségeit.
