A füstérzékelőket úgy tervezték meg, hogy a korai figyelmeztetést biztosítsák a füst vagy a tűz esetleges halálos koncentrációi ellen. Mind az érzékelő, mind a riasztó a füstérzékelőben elektromosságot igényel. Ennek a szükségletnek a kielégítésére vannak olyan füstérzékelők, amelyek a házban elektromos vezetékekkel („vezetékes”) működnek, és olyan érzékelők, amelyek csak az akkumulátor energiájára támaszkodnak. A vezetékes és az akkumulátorral működő füstérzékelők közötti különbség ismerete lehetővé teszi, hogy megválaszthassa az életkörülményeinek megfelelőt.
Korlátozott akkumulátor-élettartam
Az akkumulátorral működő füstérzékelőben lévő riasztás idővel fogy, és megszűnik a hangjelzés, ellentétben a vezetékes érzékelőkével. Ha senki nincs otthon, és vastag falakkal rendelkező lakásban él, akkor a szomszédok a figyelmeztetés ideje alatt nem hallják a riasztást.
Összekapcsolt füstérzékelők
A vezetékes füstérzékelők összekapcsolhatók - azaz egymáshoz vezetékesek - úgy, hogy megosszák az érzékelő által vett jelet az egyik detektoron. Az akkumulátorral működő füstérzékelőktől eltérően ez lehetővé teszi a riasztást adó vezetékes füstérzékelőnek a riasztások aktiválását az összes többi érzékelőhöz, amelyhez csatlakozik.
Akkumulátor biztonsági mentése
A vezetékes füstérzékelők tartalmaznak egy akkumulátort, amely működik áramszünet esetén az otthoni elektromos vezetékben. Nincs akkumulátorral működtetett füstérzékelő másodlagos vagy kiegészítő mentése, ha az akkumulátor lemerül.
Karbantartás
A vezetékes füstérzékelő szétszerelését és a vezeték leválasztását probléma esetén el kell távolítani a falról vagy a mennyezetről, szemben az akkumulátorral működő érzékelővel, amelyet az akkumulátor eltávolításához és az újhoz való cseréjéhez fel lehet nyitni. Ez a szolgáltatás megkönnyíti az akkumulátorral működő füstérzékelő karbantartását, mintha az elektromos vezetékhez vezetne.
