Fiatal növények nőnek ki a talajból
A talaj áteresztőképességének mérése meghatározza, hogy a víz mennyire áramlik át a talajon. A homokban vagy szemcsés talajban lévő nagy pórusok lehetővé teszik a víz gyors mozgását, míg az iszapban vagy agyagban lévő kis pórusok miatt a víz lassan átjuthat. A talaj áteresztőképességének mérésére szolgáló fő vizsgálatok az állandó fej, a leeső fej és a perkolációs teszt. A háztulajdonosoknak átjárhatósági tesztre lehet szükségük építési, táj- vagy nagyobb kertészeti projektekhez. Könnyedén elvégezheti a perkolációs tesztet, de először ellenőrizze, hogy a helyi törvények előírják-e szakember felvételét.
Talajáteresztőképesség-teszt alkalmazások
A talaj áteresztőképességének mérése segít meghatározni a talaj leülepedési sebességét, amelyet meg kell tudni az épületek építése előtt, vagy annak meghatározásakor, hogy mennyi víz áramolna egy ásatás felé. A szeptikus rendszer beépítéséhez jó talajáteresztő képesség szükséges. Alacsony áteresztőképesség, amelyet az agyag talajban találnak, jól használható tavak, például halastavak elhelyezésére. A talaj áteresztőképességének mérése szintén segít meghatározni a lejtők és a földgátak stabilitását. A zöldségtermesztés jó vízelvezetést igényel; egy permeabilitási teszt megmutathatja, hogy a talaja megfelelő-e vagy meg kell-e változtatni az ültetés előtt.
Állandó fejpermeabilitási teszt
Az állandó fejvizsgálat laboratóriumi vizsgálat, amelyet homokos vagy szemcsés talajmintákon végeznek. Állandó nyomás alatt egy dugattyú kényszeríti a vizet egy telített talajoszlopon keresztül, hogy meghatározzák a víz áramlási sebességét. A tesztben a vizet levegőztetik és állandó hőmérsékleten tartják. A tesztkészülék tetején van egy víztartály, alul pedig egy kimeneti tartály. A talajminta permeabilitását a talajminta magasságától, a minta keresztmetszetétől, a nyomásméréstől, a leadott víz mennyiségétől és az időintervallumtól kell kiszámítani.
Leeső fej áteresztőképesség-teszt
A leeső fej áteresztőképességének vizsgálatát alacsony áteresztőképességű talajok, például szilika és agyag esetében kell elvégezni. Viszonylag kis talajmintát használunk, mivel a víz áramlása lassú lesz. A minta lerombolása és vízzel való telítés után egy tartályt csatlakoztatnak a talajt tartó tartályhoz. A csővezetéket megtöltik vízzel, és megmérik a kezdeti vízszintet. A vízszint csökkenését az állványcsőben újra megmérik, miután a víz egy meghatározott időn át átfolyik a mintán. A talajminta permeabilitását a talajminta méretéből, az állványcső keresztmetszetéből, a vízszint csökkenéséből és az elvégzett időből kell kiszámítani.
Perkolációs teszt
A perkolációs teszthez, a terepvizsgálathoz, amelyet az érdeklődésre számot tartó területen végeznek, a tesztelő egy sor lyukat ás ki a talajban, és néhány órán keresztül vagy egy éjszakán át feltölti őket vízzel a talaj telítettsége érdekében. A homokos vagy kavicsos talajoknál rövidebb idő szükséges, mint a selymes vagy agyag talajok telítettségéhez. Miután a víz telítette a tesztfuratot körülvevő talajt, a tesztelő új vizet adagol és rögzíti az időt, amíg a lyukak vízszintje leesik. A permeabilitást, vagy pontosabban a perkolációs sebességet a vízszint hüvelykben vagy centiméterben megadott időn belüli esése alapján számítják ki.
