Fotoszintézis
A fotoszintézis jobb magyarázat hiányában az, hogy a növények és más szervezetek hogyan "esznek". A fotoszintézis a zöld növényekben zajló folyamat, amelynek során szénhidrátokat (és cukor-glükózt) hoznak létre a levegő és a talaj szén-dioxid felvételével. Ennek a folyamatnak az energiaforrása a napfényből származik, amely lehetővé teszi a növényekben lévő klorofill (ami zöldvé teszi őket) a napfény felhasználását a fotoszintézis fokozására. Ezt a folyamatot sokféle tényező befolyásolhatja, de az egyik legfigyelemreméltóbb a növény környezetének hőmérséklete.

Hőmérséklet
Általánosságban elmondható, hogy a növény fotoszintézise növekszik a hőmérséklet emelkedésével. Legalábbis, azaz 25 Celsius-fokig. Ezt a hőmérsékletet sok növény számára optimálisnak tekintik, és a fotoszintézis nem növeli a hőmérsékletet. A növény légzése azonban fokozódni fog, ami azt jelenti, hogy több szén-dioxidra és vízre lesz szüksége ahhoz, hogy magasabb hőmérsékleten tartsa magát, annak ellenére, hogy csak a maximális sebességgel növekszik. Ezenkívül a növények természetesen hozzászoktak az éjszakai hidegebb hőmérsékleti időszakokhoz, ezért ezeket is szimulálni kell a maximális fotoszintézis elérése érdekében.

Egyéb tényezők
A hőmérsékleteken kívül számos egyéb tényező befolyásolhatja a fotoszintézist - például a szén-dioxid mennyisége a levegőben és milyen tápanyagok vannak a talajban. A vízmennyiség szintén fontos, mivel túl kevés vagy túl sok lehet a növény megsemmisítéséhez vagy a fotoszintézishez. Fontos a rendelkezésre álló fénymennyiség is. Nemcsak a fény mennyisége, hanem az is, hogy milyen fény hullámhosszúságú, mivel egyes növények jobban reagálnak egyes hullámhosszokra, mint mások. Általánosságban elmondható, hogy minden növénynek megvannak a saját ideális feltételei, amelyeket meg kell keresni, amikor megpróbálják a tökéletes környezetet biztosítani.
Az esőcseppek a nedves levélhez tapadnak.